Részletek Philippe Ortel Az irodalom a fényképészet korában című könyvéről készült recenzióból

Részletek Philippe Ortel Az irodalom a fényképészet korában című könyvéről készült recenzióból (La Littérature à l’ère de la photographie, Nîmes, Jacqueline Chambon, 2002) Helikon, n°53/4, 2007 dec., 673- 674. o.

–  –

Ez a könyv Philippe Hamon Imageries (Paris, José Corti coll. "Les Essais" 2001.) című könyvéhez kapcsolható, amelyben Hamon a különböző típusú képek, többek között a fénykép szerepét elemzi a XIX. századi irodalomban. Philippe Ortel, ezzel szemben, egyedül a fényképészetre koncentrál, és egy átfogó, időrendbeli áttekintést ad a XIX. századról, a romantikusoktól Proustig bezáróan. Arra a mintegy másfél évszázadon át rejtve maradt kölcsönhatásra próbál fényt deríteni, amit a fényképészet feltalálása váltott ki az irodalomban.

...

A kortársak reakcióiban az új médium ellentétes álláspontok kialakításához vezet, hol modellként szolgál, hol ellenpéldaként. Charles Baudelaire „A modern közönség és a fényképészet” című írását elemezve, Ortel rámutat arra, hogy a fényképészet csak kiváltó oka az írásnak. A fényképészet és a modern közönség ízlésének kritizálásán túl, egy lényeges és rejtett változásról tanúskodik a szöveg: az irodalom indusztrializációjáról. Miként az ipari termelés igyekszik a fogyasztók ízlését kiszolgálni, az írók is alávetik magukat a közönség ízlésének, fontossá válik a reprodukálhatóság és a tömegtermelés. Ahelyett, hogy egy magasabb rendű igazságot közvetítene az író, a közönség képzeletére, fantáziájára akar hatni.

...

Általános következtetésként vonja le Ortel, hogy a fényképészet modellként szolgál a XIX. századi irodalomban, amennyiben az eljárást vizsgáljuk, illetve ellenpéldaként, ha a fotó, a létrejött kép és annak használata a téma.

...

A könyv egyik fontos elemének tekinthető, hogy bevezeti a „dispositif” kifejezést, amely a „szerkezet”, „beállítottság”, illetve „rendelkezésre álló eszközök összességeként” fordítható. A két médium az azonos beállítottság alapján válik összehasonlíthatóvá, azonos módon viszonyul a valósághoz, annak ellenére, hogy különböző módon reprezentálja azt, különböző olvasási és megértési stratégiákat követel. Ortel könyve egyik alapja annak a Franciaországban napjainkban már elterjedt kutatási irányzatnak, amely a fényképészet és irodalom kölcsönhatásának feltárását tűzi ki célul.

P. Gy.