Viktor Hugo részt vett 1851-ben a III. Napóleon államcsínye elleni szervezkedésben, és a sikeres államcsíny után kénytelen volt elhagyni az országot. Először Belgiumba menekült, majd a normandiai partokhoz közeli angol fennhatóságú Jersey szigetére. Ekkor kezdett el különösképpen érdeklődni a fotográfia iránt. Nem maga készítette a képeket, hanem fia Charles és vejének testvére, August Vacquerie kezelték a gépet, de a képek szoros együttműködéssel készültek, Victor Hugo instrukciói alapján. Victor Hugónak több fotóval illusztrált könyvterve közül egyik sem valósult meg a kiadók együttműködése hiányában, azonban ezeknek a könyvterveknek megmaradt a dokumentációja, és már 1905-ben (Paris, Charles Mendel) megjelent Paul Gruyer tollából egy fényképekkel illusztrált monográfia Victor Hugo photographe (A fotográfus Victor Hugo) címmel (lásd online az archive.org-on).
Már belgiumi száműzetésekor A kis Napoleon1 gúnyiratának megírásakor azt tervezi Victor Hugo, hogy egy róla készült dagerrotípiának másolatával illusztráltatná a könyvét, azonban a kiadója (Hetzel) nem vállalja az illusztrált verzió kiadását a magas költségek miatt. A fotográfia helyett a kliséről másolt grafikát ajánlja a kiadó, azonban Hugo ezt teljes mértékben elveti, és inkább azt választja, hogy portré nélkül jelenjen meg a könyv. A portréról készült fotómásolat a fotóról készült grafikával szemben egyfajta jelenlétet sugall, ugyanakkor személyes jelleget is kölcsönöz a könyvnek, amire Hugo tudatosan reflektál2. A kor fotográfia-ellenességéhez képest így Hugo egy modern és újító álláspontot képvisel. Bár A kis Napoleon fotóval illusztrált változata nem jelent meg kiadásban, de Hugo igazán személyes ajándékként egy dagerrotípiával mellékelt példányt küld el III. Napoleonnak.
Victor Hugo lánya, Adèle naplójából és a kiadójával folytatott levelezéséből lehet tudni, hogy a Jersey szigetén való tartózkodás alatt két könyvének: az 1853-as Les Châtiments (Fenyítések) és 1856-os Les Contemplations (Szemlélődések) című könyvének sorozatcím oldalára is tervez Hugo fénykép formátumú portrét rakatni. Míg a verseskötetet, amely I és III. Napoleon államcsínyeit feketíti be szatirikus verseivel, egy önmagából kikelt, dühös portré illusztrálta volna, addig az önéletrajz jellegű és a Szajnába fulladt lányának,
Léopoldine-nak emléket állító könyvét, egy nyugodt, szemét az égre emelő portré vezette volna be (Edwards, 178).
1853-ban Hugo újabb könyvtervekkel áll elő: az 1842-es kiadású A Rajna című részben fiktív útinaplójához tervez fényképet mellékelni (a kiadójával való levelezése alapján) egy újabb illusztrált kiadáshoz, illetve Jersey szigetéről tervez megjelentetni könyvet. Erről a második könyvtervről be is számolnak még elkészülte előtt a La Lumière (1851-1867 között megjelenő első európai fotográfiai szaklap) 1853 augusztus 6-i számában. A hirdetés két külön megvásárolható kötet megjelenését irányozza elő: az egyik egy olcsóbb kiadású könyv lett volna, amely Victor Hugo verseit és rajzait közli, míg a másik szép papírra nyomtatott luxuskiadás lett volna, amely albumin papírra másolt beragasztott fényképeket, August Vacquerie, Charles és Francois Hugo prózai szövegeit, illetve Victor Hugo rajzait tartalmazta volna.
Viktória királyné kritizálása miatt 1855-ben Hugónak és családjának el kellett hagynia Jersey szigetét és a szomszédos Guernesey szigetére költöztek. Itt már kevesebb fénykép készült, inkább csak másolatokat világítottak le, amiket aztán ajándék gyanánt barátoknak szánt könyvekbe ragasztottak, a kor szokásához híven. Edwards ezek közül a Musée d'Orsay katalógusa és Zoummeroff aukció katalógusa alapján az alábbi példányok fennmaradását írja le: hat különböző Les Contemplations (Szemlélődések - 1856) fotóillusztrált példány, 7 különböző August Vacquerie: Profils et grimaces (1856) fotóillusztrált példány, valamint ugyanennek a könyvnek a fotóillusztrált kézirata, és egy Travailleurs de la Mer (A tenger munkásai - 1866) fotóillusztrált példány (Edwards, 179). Az egyes példányokban a fotóillusztrációk száma és helye teljesen más és más, szabad interpretációt adva így a képeknek és a kép-szöveg kapcsolatoknak. A képeknek ez a szabad interpretációja mintegy intellektuális játékra hívja az olvasót, hogy maga találja meg a képek és egy-egy versidézet közötti összefüggést. Ehhez mérten Hugo fényképeinek méltatói (Gruyer, Thélot, Edwards) is rendre saját elképzeléseik szerint párosítják a kliséket egy-egy Hugo idézettel.
Annyiban azonban egyetért a szakirodalom, hogy az 1852-1855 közötti a jersey-i száműzetéséről a család megörökítése céljából és a könyvtervek kapcsán elkészített több, mint 350 fénykép, a száműzetés allegóriájává válik.3
Charles Hugo, Victor Hugo a Kitaszítottak sziklái között,
1853, ©RMN és ©Musée d'Orsay
Jérôme Thélot szerint4, a költő mint egy "abszolút szituációban" lévő ember jeleníti meg magát a fényképeken, mintha nem csak az országból, hanem a világból, sőt az élők sorából űzték volna ki. A kopár sziklák és a végtelen tenger közé szorítva a sziget koporsóvá, míg Hugo a klisén tárgyiasulva szubsztancia nélküli formává válik. A fényképeken ezáltal a világból kitaszított szellemként egyben a betiltott szabadságot testesíti meg.
Charles Hugo, Victor Hugo a Kitaszítottak szikláján,
1853, ©RMN
1853, ©RMN
Charles Hugo, Victor Hugo Azette partjánál,
1853, ©RMN
1853, ©RMN
Azokon a képeken, ahol a költő szembenéz a tengerrel, illetve kihívó
testtartásban a tengeren túlra, Franciaországra veti a szemét, magával a
zsarnoksággal helyezi szembe magát. Itt mintegy próféta alakban
jeleníti meg magát, aki győzedelmesen fel tud kelni és áldozatával meg
tudja menteni a világot. Ráadásul azzal, hogy a fényképek könnyebben, cenzúra nélkül
át tudtak jutni a határon azzal az egyetemes Köztársaság, illetve a szabad,
zsarnok nélküli Franciaország helyreállításának hírnökévé és jelképévé
váltak.
Ahogyan Thélot írja, illetve a Musée d'Orsay katalógusa is sejteti, Hugo fotóhasználatánál, fontos szerepet kap a fény isteni eredete és metafizikája. A fénykép a Nap és a Fény segítségével jön létre, amely abszolút "demokratikus", mert válogatás nélkül ragyog mindenkire. A Fény által válik az író Isten szavának közvetítőjévé, ahogyan az író a Fenyítések (Les Châtiments) eszkatologikus okfejtésében is hírvivő szerepet tölt be, aki megjövendöli, hogy a zsarnokok elnyerik majd méltó büntetésüket a nép pedig boldoggá és szabaddá válik.
Ahogyan Thélot írja, illetve a Musée d'Orsay katalógusa is sejteti, Hugo fotóhasználatánál, fontos szerepet kap a fény isteni eredete és metafizikája. A fénykép a Nap és a Fény segítségével jön létre, amely abszolút "demokratikus", mert válogatás nélkül ragyog mindenkire. A Fény által válik az író Isten szavának közvetítőjévé, ahogyan az író a Fenyítések (Les Châtiments) eszkatologikus okfejtésében is hírvivő szerepet tölt be, aki megjövendöli, hogy a zsarnokok elnyerik majd méltó büntetésüket a nép pedig boldoggá és szabaddá válik.
Charles Hugo, Le Dicq, 1853, ©RMN
Victor Hugo, Hullámtörők Jersey szigetén, 1852-1855,
© Maisons de Victor Hugo/Roger-Viollet (forrás)
© Maisons de Victor Hugo/Roger-Viollet (forrás)
A kitaszított jelképén és a szabadság allegóriáján túl, a fotográfia pozitív/negatív, fekete/fehér, éjszaka/nappal szimbólumrendszere is hozzákapcsolódik Hugo művészetéhez.5 Akár formai szempontból azzal, hogy a Dicq című fényképen az alakja beleíródik, mintegy negatívan a hullámtörő facölöpök sorába, és így önmaga is szimbolikusan a zsarnokság gátjává válik. Akár a képkészítés eljárásának technikai analógiája által azzal, hogy Hugonak a fotó alapján tintával készített rajza tükör fordítottan negatív, illetve a nappali jelenet éjszakaiba van átrajzolva. Akár maga a Victor Hugo által kedvelt tinta vagy gouache festés technikája által, ami a sötét árnyalatokból, mintegy negatívan építkezik.
1. Victor Hugo, Napoleon le Petit, Londres : Jeffs ; Bruxelles : A Mertens, 1852. Magyarul Szini Gyula fordításában jelent meg 1926-ban (Budapest, Christensen és Társa Gutenberg Kiadó Vállalat).↩
2. Paul Edwards, Soleil Noir. Photographie et Littérature (Fekete nap. Fotográfia és irodalom), Rennes, PUR, 2008, 178.o.↩
3. A fényképek nagy részét tartalmazza a Musée d'Orsay - Maison de Victor Hugo 1998 október 27 és 1999 január 24 között megrendezett kiállítás katalógusa: En collaboration avec le Soleil. Victor Hugo. Photographies de l'exil, Paris, musée d'Orsay et maison de Victor Hugo, 1998. A képekből egy válogatást lásd a RMN odalán.↩
4. Jérôme Thélot, Les inventions littéraires de la photographie, Paris, PUF, 2003.↩
5. Erről lásd bővebben Jean-Pierre Montier és Pierre Georgel elemzéseit többek között Victor Hugo A tenger munkásai című regényének ikonográfiájának kapcsán.↩
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése