Bevezetés a fotóirodalomba óravázlatok 2016 /17 - 1. félév

A 2016/17 1. félévének tervezett óravázlata

09.08 Fotó és fotóirodalom: elméleti alapok

Tematika megbeszélése – óra prezentáció, a követelmények megbeszélése

09.15. Fotóirodalom elméleti alapok

mi a fotó? A fotográfia vizuális, technikai és elméleti története a feltalálásának első századában

09.22. Fotóirodalom elméleti alapok - folytatás

mi a fotó? A fotográfia vizuális, technikai és elméleti története a feltalálásának első századában

09.29. Fotóirodalom története : Természet és Tudomány :

Fotóelméletek Baudelaire, Barthes, Bourdieu, Bazin, Sontag, Schaeffer, Soulage

(Edwards) Természet, Tudomány, Ember, Alakulás

10.06. Fotóirodalmi tanulmányok története 19. század: a kezdetek

a fénykép mítoszai, Baudelaire, Nadar, Champfleury, Balzac, Hugo

10.13. Fotóirodalom története a kezdetek:

angolok: Henry Peach Robinson, J-M. Cameron

10.20, Fotóirodalom története : realisták és naturalisták fotó használata,

 Flaubert, Théophile Gautier, Maxime Du Camp, Zola

10.27. Fotóirodalom története : a századforduló –  az első fotóillusztrált újságok és könyvek

Pierre Loti, Jules Verne, Jean Lorrain, Willy, Georges Rodenbach, La Vie de Paris, La Grande Vie.

11.03. Fotóirodalom története  20. század - szürrealisták

Valéry, Breton, Man Ray, Aragon, Eluard, Hans Bellmer, Atget, Claude Cahun, Artaud, Höch

11.10. Fotóirodalom története : 20. század új tárgyiasság és egyéb realista megközelítések

Brassai, Modiano, Mac Orlan, Doisneau, Prévert, Fargue, Simenon, Cocteau

11.17. Fotóirodalom története: a fotóriporterektől a fotóbiográfusokig

Caldwell, Bourke-White, Agee, Evans, Robert Frank, Gilles Mora, Claude Nori, Depardon, Peeters-Plissart, Duanne Michals, fotobiografikus kiálltvány

11.24. Író portrék

12.01. Összefoglalás

12.08. Színház és fotográfia konferencia

Bevezetés a fotóirodalomba – szeminárium:

Kötelező / ajánlott irodalom :

Barthes, Roland (1915-1980), Világoskamra : jegyzetek a fotográfiáról; [ford. Ferch Magda]. – Budapest : Európa, 1985, 2000.

Rodenbach, Georges, Holt Brügge; ford. Lakatos Lászlóné. – Békéscsaba : Tevan, 1917.

Breton, André, Nadja, [ford. Lackfi János ; utószó: Karafiáth Judit, Budapest, Maecenas, 1997.

Le Clézio, Jean Marie Gustave, Az afrikai : apám könyve, ford. Takács M. József,  Budapest, Ulpius-ház, 2009.

Foer, Jonathan Safran, Rém hangosan és irtó közel, ford. Dezsényi Katalin, Budapest, Cartaphilus, 2005.

Pamuk, Orhan, Isztambul : a város és az emlékek, ford. Nemes Krisztián, Budapest, Ulpius-ház, 2007.

Perec, Georges, W vagy a gyerekkor emlékezete, [ford. Bognár Róbert]. – [Budapest] : Noran, 1996.

Sebald, Winfried Georg (1944-2001), Austerlitz, [ford. Blaschtik Éva], Budapest : Európa, 2007.

Capa, Robert, Kissé elmosódva : [emlékeim a háborúból], [ford. Sárközy Elga]. – [Budapest] : Park, [2006].

Peeters-Plissart, Droit de regards, Les impressions nouvelles, 1985, 2010.

   Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Új Nemzeti Kiválóság Programjának keretében készült

 

Részletek Philippe Hamon: Imageries. Littérature et image au XIXe siècle című könyvéről készült recenzióból

Philippe Hamon: Imageries. Littérature et image au XIXe siècle. Paris, José Corti coll. "Les Essais" 2001. 315. - Pál Ágnes recenziója - Megjelent a Helikon : irodalomtudományi szemle, 2002. (48. évf.) 4. számában. 504-506. old.

- Részlet -

Hamon Imageries című könyvének kiindulási alapja, hogy a XIX. században új tárgyak (fényképek, képeslapok, bélyegek, képregények, színes plakátok), új helyszínek (múzeumok, mozik, kiállítások, kirakatok) jelennek meg, újdonság az is, hogy plakátba bújt szendvicsemberek tűnnek fel az utcán, a tudomány fejlődésével a testről alkotott kép is alapvetően megváltozik. Mindez egyértelmű. De az már sokkal kevésbé az, hogyan hatott mindez az irodalomra. Nem csupán arra keresi a választ Philippe Hamon, hogy ezek az újdonságok hogyan jelennek meg az irodalmi művekben, hanem arra is, hogy milyen változásokat hoztak az elbeszélő technikában. A fénykép, a múzeum, a műhely, az utca, a test és a gyár azok a tematikus egységek, amelyekre Hamon könyve épül.

A fényképnek, a „gyártott képnek” különös jelentőséget tulajdonít. A fényképezés megjelenésével új típusú könyv születik: a fényképalbum – ez is közrejátszik abban, hogy új olvasási stratégia alakul ki, továbbá új olvasófajta, aki, mint egy albumba, a könyvbe is bele-bele lapoz, a verseskötetet találomra üti fel, a tekintete pedig, mintha egy képet nézegetne, ide-oda cikázik a papíron. Baudelaire írja a Tableaux Parisiens előszavában, hogy új típusú könyvet tart a kezében az olvasó, amely kis villanásokból, egymást követő benyomásokból áll – töredékeket tartalmazó könyvet, amelyet lapozgatni kell. Verlaine-nél alapmotívum a darázs, amelynek röpte ugyanerre a cikázó mozgásra utal, sőt ez a jelenség Hamon szerint összefüggésbe hozható Flaubert néhány tájleírásával is, ahol mintha egy cikcakk vonalat követne a leíró tekintete.

A fénykép ekkoriban általában pózokat örökít meg, társadalmi tablóként funkcionál. Zola regényeiben a fényképalbum nézegetése visszatérő téma, Hamon ezt a La Curée című regényből vett idézetekkel mutatja be. A fikciós szövegekben különböző módon jelenik meg a fénykép: lehet illusztráció, de aktáns is (több Maupassant novellában kitüntetett szerepe van a történet alakulásában), vagy metafora. Hamon idézi Walter Benjamint, aki szerint a fénykép a „tekintet tudatalattija”; a XIX. századi ember mintha a fényképeken keresztül látná a világot, a Goncourt fivérek szavaival ez a világ fekete-fehér. A fénykép előhívásának színhelyét, a sötétkamrát Hamon a XIX. század metaforájának érzi. Megfigyelése szerint számos lakószoba leírása is idézi a fényképezőgépet, a fényképezés mechanizmusát. Ezzel visszautal a már felidézett Du Descriptif című munkájára, ahol a realista regényben szereplő szobák leírásának különös figyelmet szentelt. A leíró részleteket közvetlenül megelőző jelenetben az elbeszélő általában kinyitja a szoba ajtaját és belép, majd tekintetével bejárja a szobát: mintha egy fényképezőgép nyílna ki, és exponálódna a kép. A szoba a XIX. században egyszerre „ikonotéka” és „képgyár”, ahol képeket állítanak ki, emlékek és különböző csecsebecsék halmozódnak fel. Szimbolikus jelentőségű, hogy a leakasztott képek a realista szövegekben mindig nyomot hagynak a szobák falán. A nyom, a lenyomat olyan téma, amely Hamont nem hagyja nyugodni, könyvében többször visszatér rá. Fényképről, negatívról, sötétkamráról szóló eszmefuttatását Hamon egyetlen fénykép, ifjabb Nadar Fényképész Pierrot című képének hosszas, szuggesztív elemzésével zárja.

Részletek Philippe Ortel Az irodalom a fényképészet korában című könyvéről készült recenzióból

Részletek Philippe Ortel Az irodalom a fényképészet korában című könyvéről készült recenzióból (La Littérature à l’ère de la photographie, Nîmes, Jacqueline Chambon, 2002) Helikon, n°53/4, 2007 dec., 673- 674. o.

–  –

Ez a könyv Philippe Hamon Imageries (Paris, José Corti coll. "Les Essais" 2001.) című könyvéhez kapcsolható, amelyben Hamon a különböző típusú képek, többek között a fénykép szerepét elemzi a XIX. századi irodalomban. Philippe Ortel, ezzel szemben, egyedül a fényképészetre koncentrál, és egy átfogó, időrendbeli áttekintést ad a XIX. századról, a romantikusoktól Proustig bezáróan. Arra a mintegy másfél évszázadon át rejtve maradt kölcsönhatásra próbál fényt deríteni, amit a fényképészet feltalálása váltott ki az irodalomban.

...

A kortársak reakcióiban az új médium ellentétes álláspontok kialakításához vezet, hol modellként szolgál, hol ellenpéldaként. Charles Baudelaire „A modern közönség és a fényképészet” című írását elemezve, Ortel rámutat arra, hogy a fényképészet csak kiváltó oka az írásnak. A fényképészet és a modern közönség ízlésének kritizálásán túl, egy lényeges és rejtett változásról tanúskodik a szöveg: az irodalom indusztrializációjáról. Miként az ipari termelés igyekszik a fogyasztók ízlését kiszolgálni, az írók is alávetik magukat a közönség ízlésének, fontossá válik a reprodukálhatóság és a tömegtermelés. Ahelyett, hogy egy magasabb rendű igazságot közvetítene az író, a közönség képzeletére, fantáziájára akar hatni.

...

Általános következtetésként vonja le Ortel, hogy a fényképészet modellként szolgál a XIX. századi irodalomban, amennyiben az eljárást vizsgáljuk, illetve ellenpéldaként, ha a fotó, a létrejött kép és annak használata a téma.

...

A könyv egyik fontos elemének tekinthető, hogy bevezeti a „dispositif” kifejezést, amely a „szerkezet”, „beállítottság”, illetve „rendelkezésre álló eszközök összességeként” fordítható. A két médium az azonos beállítottság alapján válik összehasonlíthatóvá, azonos módon viszonyul a valósághoz, annak ellenére, hogy különböző módon reprezentálja azt, különböző olvasási és megértési stratégiákat követel. Ortel könyve egyik alapja annak a Franciaországban napjainkban már elterjedt kutatási irányzatnak, amely a fényképészet és irodalom kölcsönhatásának feltárását tűzi ki célul.

P. Gy.